Stručni rad
Az arzén tartalmú ivóvíz fogyasztásának egészségkockázata
Dura Gyula
; Hrvatski zavod za javno zdravstvo, Zagreb, Hrvatska
Mihály Kádár
; Hrvatski zavod za javno zdravstvo, Zagreb, Hrvatska
Péter Rudnai
; Hrvatski zavod za javno zdravstvo, Zagreb, Hrvatska
Sažetak
Az arzén a földkéregben gyakran megtalálható elem, talán az egyetlen olyan ivóvízben világszerte széles körben előforduló
természetes eredetű anyag, amelynek mérgező hatása évezredek óta ismert. Gyakran úgy nevesítik, mint „a mérgek királya, a
királyok mérge”. Rákkeltő hatásáról egyértelmű epidemiológiai bizonyítékokkal rendelkezünk.
A WHO Nemzetközi Ivóvíz Szabványa 1958-ban az arzén legnagyobb megengedhető koncentrációját 0,2 mg/literben (200
µg/liter) jelölte meg, majd 1963-ban ezt 50 µg/literre csökkentette, amelyet átmeneti felső határértékként az 1971. évi
“Szabványban” is fenntartottak. Ugyanez az 50 µg/liter határérték jelent meg a WHO Ivóvízminőségi Irányelv 1984-ben kiadott 1.
kötetében is. Az Irányelv 1993. évi 2. kiadása jelölte meg először a humán rákkeltésre vonatkozó aggályok alapján ideiglenes
határértékként a 10 µg/litert. Ezt a határértéket a 2003. évi 3. kiadás is fenntartja, azonban továbbra is ideiglenes
határértékként. A határérték ideiglenes jellegét részben a kis koncentrációk tényleges kockázatával kapcsolatos jelentős
bizonytalanság indokolja – beleértve a hatásmechanizmusra és a nagyobb koncentrációknál előforduló biológiai hatások kisebb
koncentrációkra történő extrapolációjára vonatkozó bizonytalanságokat is –, másrészt viszont az ennél kisebb
arzénkoncentrációk biztosításához szükséges vízkezelés gyakorlati nehézségei sem teszik egyelőre lehetővé ennél szigorúbb
határérték ajánlását. Az Európai Unió az 1998-ban elfogadott 98/83/EK Irányelvben (az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről) átvette a WHO ajánlását, így az arzén 10 µg/literes határértéke 2003. december 25-ei hatállyal minden tagállamra
kötelező.
Magyarországon az arzén jelenlétéről ivóvizeinkben sokáig alig rendelkeztünk ismeretekkel, és az arzén nem is szerepelt az
akkori ivóvíz-minőségi szabványban. A Duna-Tisza közén azonban előfordultak ivóvíz eredetű arzénnek tulajdonított
bőrbetegségek, sőt halálos arzénmérgezések is, amiket elásott arzéntartalmú permetszereknek tulajdonítottak. A szennyezés
forrásának keresésére végzett kutatások meglepő eredményei alapján 1981-ben a közüzemi vízművek körében országos
felmérés kezdődött. Ekkor kiderült, hogy több mint 400.000 ember fogyaszt magas arzén tartalmú ivóvizet. 1983-ban kezdődött meg az első arzén-mentesítési program, amelynek eredményeképpen 1998-ra elérték, hogy a közüzemi vízellátásban részesülők
szinte teljes mértékben az akkor hatályos 50 µg/literes határértéknek megfelelő arzéntartalmú ivóvizet kapjanak. Ugyanebben az
évben jelent meg a fentebb említett Európai Irányelv, ami előrevetítette a további beavatkozások szükségességét. A határérték
ötödére csökkenése az óriási erőfeszítések árán elért eredmények ellenére is a határérték feletti arzéntartalmú ivóvizet
fogyasztó népesség jelentős növekedését eredményezte.
Ključne riječi
arzén, ivóvíz, egészségkárosodás, egészségkockázat
Hrčak ID:
297170
URI
Datum izdavanja:
7.7.2011.
Posjeta: 76 *