Professional paper

Ožegović (Ozsegovics, Ossegovits) Metel szerepe Magyarorszag alkotmanytorteneteben

Laszlo Heka ; Institut za poredbeno pravo Pravnog fakulteta Sveučilišta u Zagrebu, Szovetseg utica 35/5, HU-6726 Szeged

Abstract

Jelen tanulmány a magyar-horvát állami közösség XIX. századi közjogi vitát tárgyalja, főként Ozsegovics Metel horvátországi követ ténykedésének és szerepének megvilágítása keretében. Ritka példa, hogy két ország és nemzet ilyen hosszú ideig (816 évig) él egy közös államban, méghozzá békésen, noha -elsősorban- a XX. századi publikációkban ezt a viszonyt igen sötét színekben igyekeztek lefesteni. Nálunk Jellasics, a horvátoknál pedig Khuen-Héderváry neve került előtérbe, s így a szakírók „ellenségként” festették le a két nemzetet. Pedig a horvát-magyar viszony igenis barátságosnak mondható, hiszen a két nemzet képviselői évszázadokon keresztül egymást „testvéreknek”, illetve „testvérnemzetnek” nevezték. Ha valójában olyan lett volna a magyar-horvát viszony, mint ahogyan azt a politikai felhanggal színezett XX. századi irodalom jelentős részében lehet olvasni, akkor aligha nevezték volna így egymást a horvát és a magyar országgyűlési képviselők.
Két olyan nemzetről van szó, melyek egymásra hatása óriási volt. A közös államiság, parlamentáris és alkotmányos élet alapján jogosan mondhatjuk, hogy a horvát történelem a magyarnak kiegészítő, merem állítani nélkülözhetetlen része, éppúgy, ahogy a magyar történelem is része a horvátnak. A horvátoknak évszázadokon kerestül municipális jogaik voltak, de a Magyarországgal szembeni vizonyát csupán az 1868:XXX. ill. 1868:I. tc. (A horvát-magyar kiegyezésről) rendezte. Ez a törvénycikk ma is aktuális, hiszen az világosan kimondta, hogy Horvátországban a horvát nyelv a hivatalos, hogy a horvátok a magyar országgyűlésen saját nyelvükön szólalhattak fel, és a horvát lobogó ki volt függesztve az országgyűlés épületén. Léteztek egyéb kiváltságok is a „társország” számára, ahogyan Horvátországot hivatalosan nevezték. Az elidegenítéshez azonban főként a nemzeti nyelv meghonosodása vezetett. A horvátok ugyanis nem sajátították el a magyart, a magyar ember pedig nem is akarta megtanulni a horvátot. A nyelvi probléma hozzájárult az elszakadáshoz. Sőt, az utóbbi évtizedek horvátországi tudományos irodalma, történetírása és jogtörténete nagy részben ismeretlen Magyarországon. E tanulmányban a közeledést és kölcsönös megértést igyekszem elősegíteni egy kevésbé ismert téma feltárásával, amelyet a mai napig a két közötti konfiktus forrásának tekintik. Az országgyűlési naplók, jegyzőkönyvek alapján bemutatjuk az 1840-es évek hangulatát, a horvát és a magyar nemzet politikai nézeteit, a nyelv jelentőségét, a konfiktusok okáit. Talán így könnyebb lesz az olvasónak megérteni az érzelmekkel túlfűtött korszak eseményeit.

Keywords

Hrčak ID:

101057

URI

https://hrcak.srce.hr/101057

Publication date:

1.3.2013.

Article data in other languages: english

Visits: 2.272 *